Túra hossza: 10 km

Túra időtartama: 4 óra

Túra jellege: könnyű túra, hangulatos ösvényeken, változatos terepen, végig szép kilátással

Útvonal: Budapest II. kerület Nagybányai út 11-es busz végállomás - Görgényi út - Határ-nyereg - Virágos-nyereg - Csúcs-hegy - Tök-hegy - Szarvas-hegy - Kálvária-hegy - Alsópatak-hegy - Solymári vár - Solymár vasútállomás

Jelzés: Pᴐ Zᴐ , S ,   ҈   (gyöngyök útja jelzés) , Z , jelzetlen út a Tök-hegyen , S▲ , jelzetlen út lefelé a Kálvária-hegyről, S , jelzetlen út a sárga jelzés és zöld jelzett út között , Z , Z■

Jó kiszakadni a város zajából. Ezt könnyen megtehetjük, még itt is, ebben a nagyvárosban, Budapesten. Mai túránknak első fele ismertebb, látogatottabb útvonalon halad, második felén viszont kevesebben járnak, én konkrétan egy emberrel találkoztam ezen a szakaszon. Utunk során elhaladunk a Hármashatár-hegy lábánál, miközben szép kilátásban - esetleg vitorlázó repülőgépekben, siklóernyőkben - gyönyörködhetünk, aztán végigjárjuk a Csúcs-Tök-Szarvas-Kálvária-hegyeket, melyek mintegy a Hármashatár-hegy képzeletbeli nyúlványai Solymár irányába. Ezeken a hegyeken hangulatos ösvények vezetnek minket, gyakran szép kilátóhelyeken keresztül. Végül, de nem utolsó sorban felkapaszkodunk a Solymári várba. Induljunk hát.

Kiinduló pontunk Budapest II. kerületében, a Nagybányai útnál található 11-es busz végállomása. Innen a Görgényi úton haladunk lefelé. Járda segíti a gyalogos közlekedést. A kertészet mellett elhaladva, már salakos úton megyünk és az erdőbe érve elérjük a piros ᴐ és zöld ᴐ (irányított kör) jelzést. Ezen haladunk tovább egyenesen kb 1,5 km-t amikor is felérünk a Határ-nyereghez. Itt a sárga jelzést kövessük, majd kb. 150 méter után a sárga jobbra megy, mi pedig az úgynevezett gyöngyök útját követjük balra (ezek fehér alapon sárga színű köröcskék kör alakban). Ezen az úton gázvezeték halad, melyeket sárga tábla jelez, ha ezeket látjuk, jó úton haladunk. A lenti képeken a jelzésváltások:

Széles úton haladunk, jobb kézre a Hármashatár-hegy, bal kézre a pesthidegkúti repülőtér illetve maga Pesthidegkút, Máriaremete, a Nagykovácsi feletti Nagy-szénás hegy, a Csergezán kilátó, hátrébb a Pilis hegyei láthatóak. Hamarosan kirajzolódik a további útvonalunk legészen a Kálvária-hegyig. Szeretem ezt a részt, a tágas teret ami itt szemünk előtt kitárul. 

Sárkányrepülő hangár mellett haladunk el, ami után nemsokára a jelzett út - követve a hegy vonulatát - jobbra ível (majd később balra). Mi ezt a hurkot levághatjuk a jelzetlen úton, ami elég jól kirajzolódik, hiszen sokan járnak rajta. De ha biztonságosabbnak tűnik, akkor maradhatunk a jelzett úton, amibe egyébként nemsokára jobb kéz felől (vissza)csatlakozik a sárga jelzés is, így együtt halad a sárga és a gyöngyök útja. Cserjés terület következik, mikor ezen áthaladtunk, egy tisztásra érünk. Jobb kéz felé padok, asztalok, tűzrakóhely. Nekünk érdemes az eddigi irányt tartva a jelzésekkel teli villanyoszlop felé haladnunk, és a rajta levő kéktúra pecsét jelet követve megtaláljuk a zöld jelzést, melyen bő 1 kilométert fogunk menni. 

Kisebb emelkedő következik, a hétvégi házak lassan elmaradnak mögöttünk. Hangulatos ösvény halad a Csúcs-hegy oldalában, mely hamarosan enyhén lejteni kezd. Nagyfeszültségű távvezetékek alatt torkollik utunk az országos kék útba, itt balra térünk. Ismét kereszteződéshez értünk, a kék és a zöld jelzés is jobbra letér, de mi bal kéz felé megyünk ahol pár tíz méter múlva határkövet látunk Solymár felirattal. A kő tőlünk balra van, út visz srégen balra és jobbra is. Mi a jobb oldali úton megyünk felfelé. Nemsokára egy kőfejtő fölé érünk, ahol szép kilátás tárul elénk ismét, előtűnik a Gercse templom is (érdemes ide is ellátogatni).

Ha eleget nézelődtünk, mehetünk is tovább. Talán nem mondtam előbb, hogy itt most jelzetlen úton haladunk, bár egyetlen piros kerékpárút jelzést mégis találtam egy fán. Nos, ballagunk tovább, az út lassan felvisz a gerincre, ahonnan viszont már északi irányba is messze ellátunk, így kirajzolódik előttünk a Kevélyek, a Hosszú-hegy, a Pilis-tető (mely 756 méterével a Pilis hg. legmagasabb tagja). De láthatjuk már a Solymári várat és végcélunkat, a solymári vasútállomást. 

Jelzetlen úton jöttünk idáig, ám most a sárga ▲ keresztezi utunkat, mi balra indulunk tovább rajta, ez felvisz minket egészen a Kálvária-hegy csúcsára. Ez az út is kedvenceim közé tartozik. A Kálvária-hegyre felkapaszkodó stációk a hegynek déli lábától indulnak. Mi a XI. stációnál csatlakozunk.

Innentől keményebb menet lesz, legalábbis eddigiekhez képest meredekebben kell felfelé kapaszkodnunk, de nem hosszan. Nemsokára fent vagyunk a kereszteknél, ahonnan ismét nagyszerű panorámában gyönyörködhetünk. Érdemes itt hosszasan elidőzni. 

 Innen ismét jelzetlen úton megyünk tovább, csak aki nagyon nem szeretne jelzetlenen, annak mondom súgva, hogy visszamehet a sárga ▲-et követve, míg azon leereszkedve el nem éri a sárga jelzést, melyen balra, vagyis nyugati irányba induljon. Mi viszont innen fentről megyünk tovább nyugati irányba, a keresztektől indulva. Elején meredek lesz, ez aztán mérséklődik. A keresztek alatt kb. 70 méterre a jelzetlen utunk két felé válik, mi jobbra tartsunk. Hamarosan sziklaképződmény tűnik fel bal kézre, és az erdőből ligetes részhez érünk, ismét gyönyörű kilátással. 

A térkép és a fenti ábrák segítségével lejutottunk a sárga jelzésig. Itt balra fordulva követjük a sárgát, mintegy 180 méteren keresztül. A sorompót elhagyva a sárga jelzés a zöld kerékpár jelzéssel együtt lassan balra elkanyarodik, de mi ennél az útelágazásnál megyünk tovább jobbra tartva. 50 méter múlva ismét elágazik jelzetlen utunk, ahol jobbra tartunk, így érjük el 400 méter múlva a zöld jelzést. A zöld jelzésen balra megyünk, s le se térünk már e jelzésről, míg a solymári várat el nem érjük. Ne ijedjünk meg a fent leírt jelzetlen utaktól, elágazásoktól, nem olyan bonyolult :) Néhány térképrészlet és kép még pluszban segíthet:

Tehát a zöld jelzésen megyünk, kiérünk az erdőből és hatalmas sík területen vagyunk, messze ellátni, klassz a látvány. És a vár is már egészen közel.

Miközben a vár felé sétálunk, meséljen nekünk Wiki, annak történelméről:

 És néhány kép:

A várból lejőve tovább haladunk a zöld jelzésen kb. 150 métert, de mi a híd előtt jobbra térünk és a patak medrével párhuzamban megyünk a zöld négyzet ■ jelzésen, ami hamarosan egy sudár fa törzsén meg is jelenik. A vár-hegy tőlünk jobbra látható. 350 méter múlva a zöld négyzet balra kanyarodik, átmegyünk a Paprikás-patak hídján és a Rókus utcán végighaladva elérjük utunk végcélját, a solymári vasútállomást. Innen Esztergom felé, illetve Budapest felé járnak vonatok, viszonylag sűrűn. Érintve a szentendrei hév vonalát vagy a 3-as metró vonalát. Remélem tetszett a kirándulás, találkozzunk máskor is! Jó egészséget kívánok!

Túra hossza: 10 km

Túra időtartama: kb. 3 óra

Túra jellege: könnyű túra, javarészt sóderes, zúzottköves úton, nagy emelkedő nincs. Érdemes magas szárú túracipőt húzni az egyenetlen, sziklás talaj miatt.

Útvonal: Budakeszi Szanatórium utca buszmegálló - Petneházy-rét - Cserkésztábor - Fekete-hegyek - Budakeszi Erdő- és vadgazdaság buszmegálló

Jelzés: kék kerékpár jelzés - sárga kerékpár jelzés

Az elmúlt hetek, napok bővölködtek csapadékban. Ezáltal a legtöbb turistaút, most dagonyává változott, magam is tapasztaltam. A természetjáró ember persze számol ezzel, kamáslit húz, túrabotot vesz a kezébe, hisz négy lábbal már kevésbé könnyen csúszik el :) , este otthon meg ki lehet pucolni a bakancsot stb.. Ám, ha nem muszáj, akkor szívesen kihagyom én is - na nem a természetjárást - a dagonyázást és igyekszem kevésbé saras útvonalat választani. Most is így tettem, és megnéztem a cartographia papír térképen, hogy mely erdei utakat jelzi "javított földút"-ként. Ezek általában sóderrel, zúzott kővel felszórt utak. Így néztem ki a most leírt útvonalat, mely tulajdonképpen kerékpáros útvonal is egyben, de úgy gondolom nem okoz gondot, ha bringás barátainkkal megosztjuk ezt az amúgy is széles utat, gyalogos - kerékpáros egyaránt elfér rajta. 

Kiindulópontunk Budakeszi Szanatórium utca buszmegálló. Itt a 22-es jelzésű buszok állnak meg, Budapest bérlet eddig a megállóig még érvényes, itt van a közig határ. Én leszállva a buszról átmentem az út túloldalára és mivel amúgy is aktuális (pár napja volt a Magyar Kultúra Napja), megtekintettem a "Magyar Nemzeti Himnusz" emlékművet. Utunkat a Szanatórium utcán kezdjük meg, egyenlőre különösebb jelzés nélkül, az majd kb 300 méter gyaloglás után tűnik fel, egy transzformátor oldalára felfestve.

Tehát elindultunk a Szanatórium utcában, amely kb 280 méter után élesen jobbra törik, majd enyhén balra lesz benne egy törés, itt van az első jelzésünk, mi egyenesen követjük az aszfalt utat, amely mikor élesen balra kanyarodik, akkor mi már nem követjük, hanem egy parkolón át megyünk tovább. A kanyarban elhelyeztek egy információs táblát: " Kerékpárral a Pilisben ". Itt szépen lekövethetjük mai túránkat, mely részben a Csergezán túra, részben a Hidegvölgyi körtúra útvonala. 

Tehát mi a kék kerékpár jelzést követjük (és alatta a PB 10 felfestést; parkolj és bringázz). A parkolót elhagyva még jó darabig sóderes, száraz az út. Jobbra feltűnik egy tábla, rajta érdekes információ, miszerint: A Kiskegyed újság 500. megjelenésének alkalmából a lap olvasói, vendégei, a kiadó munkatársai 2001 november 10-én 500 db fát ültettek el innen nem messze, kör alakban.

Továbbhaladva sár szempontjából kritikusabb részhez érünk, de jól kitaposott elkerülő ösvényen kerülhetjük ki e szakaszt. A parkolótól számított kb. másfél km után elérkezünk a Petneházy réthez. Jobb kéz felé feltűnik a Hárs-hegy is. Mi a bal kézre levő útra térünk, mely sorompóval van lezárva, de természetesen csak az autóforgalom elől. 

Most aszfalt úton haladunk, de kellemes természeti környezetben. És szinte síri csend van. 

Az aszfalt út egyszer csak hirtelen balra kanyarodik és bemegy a cserkész táborba. Mi viszont egy salakos úton megyünk tovább egyenesen, a kerékpáros jelzés szépen követhető. Igaz, ez a salakos út csak a vadászlesig tart. Hamarosan egy kisebb erdő részbe kanyarog be a kerékpáros út, majd beletorkollik egy szélesebb földútba. Itt balra térünk, majd egy újabb betorkolásnál jobbra. Kisebb kaptató következik, lábunk alatt ismét sziklás, köves. Ahogy haladunk egyre magasabbra, hátranézve szép panorámában gyönyörködhetünk.

Utunk most már többnyire sziklás, köves lesz, erre érdemes számítani. Kétszer élesen megtörik utunk egyszer balra, egyszer jobbra, majd bal kéz felől csatlakozik hozzánk a kék + és zöld +. Mi megyünk egyenesen tovább. Kb. 750 métert fog együtt haladni a három jelzés, míg beletorkollunk egy útba amin a piros ▲ halad. Ezen mi balra kanyarodunk, tehát itt elhagyjuk a kék kerékpár jelzést, és 300 méter erejéig követjük a piros ▲ és zöld + jelzést. 300 méter múlva tehát a piros ▲ és zöld + jobbra elkanyarodik, mi pedig balra tartunk. Itt kezdődik a sárga kerékpár jelzés, amit viszont csak néhány száz méter múlva találunk, mert az itteni jelzéseket nem tartják karban olyan jól, egyébként innen már végig ezt a jelzést követjük.

500 méter múlva betorkollunk egy útba, melyen jobbra kell kanyarodnunk, egy emelkedő kezdődik. Egy idő után több bevágást, nyiladékot látunk bal kéz felé az erdőben. Aztán egyszer csak elérünk egy szellősebb, ligetes részhez, innen szép kilátás nyílik: feltűnik a Széchenyi - hegy, a Budaörs felett lévő Csíki - hegyek is szépen kirajzolódnak. Érdemes itt megállni, megpihenni. 

Innen 2 km gyaloglás után elérjük a Telkit Budakeszivel összekötő műutat. Közeledve egyre hangosabban halljuk az autók zaját. Kiérve a műútra bal kéz felé kell mennünk, ott találjuk a Budakeszi Erdő- és vadgazdaság buszmegállót. A műút mentén kb. 150 métert kell gyalogolnunk, vigyázzunk az autók miatt! A buszok budapesti irányba, egészen Moszkva térig, ha úgy tetszik Széll Kálmán térig visznek. Nézem a bakancsomat, ezt az utat megúsztam nagyobb sár és dagonya nélkül, nem kell este cipőt pucolnom :) Örülök, hogy együtt kirándulhattunk. 

Túra hossza: 4,5 / 7 km

Túra időtartama: kb. 80-120 perc

Túra jellege: könnyű túra, gyerekekkel is bejárható, nagy emelkedő nincs

Útvonal: Biatorbágy vasútállomás - Katalin-hegy - Fő-kút forrás - Gyöngyvirágos - Mézesvölgy - Hosszú-hajtás-hegy - Hideg-völgy - Hidegvölgyi erdészház buszmegálló

Jelzés: Z▲

Inkább kirándulásnak, kisebb sétának mondanám ezt az útvonalat. Utunk a biatorbágyi vasútállomásról indul, itt már fel van festve a zöld háromszög Z▲ túristajelzés, csak követnünk kell, egyébként északkeleti irányban vezet minket az állomástól, az M1 es autópálya irányába. A forgalmas 1-es számú főúton közlekedési lámpa és zebra segíti az áthaladásunkat. A túloldalon temető található és bal kézre egy kápolna is, ez a Sarlós Boldogasszony kápolna. 

Tovább haladva átmegyünk az M1-es autópálya hídja alatt és jobb kéz felé felkapaszkodunk a kék korláttal ellátott lépcsősoron, mely a zajvédő fal mögé visz minket. Egy üdülő övezetben találjuk magunkat. Jelzésünk a Gréta utcán vezet, majd pedig az Anikó utcába fordulunk be balra. Ezen végigmenve már elérkezünk a Pilisi Parkerdő határáig: bevetjük magunkat az erdőbe. Egy kilométeren keresztül széles, sóderezett úton haladunk, nagy eső után is viszonylag száraz, de mindenképp sármentes a talpunk alatt.

Az 1 km erdei út a vége felé balra kanyarodik és kitárul előttünk a tér, itt kezdődik utunk talán legszebb része. Hatalmas, tágas mezők. Tisztább időben jól láthatjuk a Vértes, Gerecse és a Pilis vonulatait.

A zöld háromszög jelzés aztán bevisz minket egy kisebb tölgyesbe, enyhén kapaszkodunk felfelé a domb oldalon, majd ismét gyönyörű kilátás tárul fel szemünk előtt. Jobbra-balra sziklák fekszenek a fűben, ezeken megpihenhetünk, akár a hozott elemózsiát is elfogyaszthatjuk. De aki ezzel még tud várni, akkor érdemes még tovább menni az alig 800 méterre található, fenyvessel borított "hegytetőig", ahol padok, asztalok várják a fáradt vándort.

A turistajelzés idáig szépen vezetett minket, innentől kicsit hiányos lesz, de igyekszem képpel illusztrálva is segíteni az eligazodást. Az alábbi galériát megnyitva, a képek alatt található szöveggel navigálok most. 

 Tehát az emlékoszlopnál egy szélesebb úthoz érkeztünk, itt balra megyünk le a völgy felé, de néhány tíz méter múlva jobbra föl egy meredek földúton, amit egy igen kopott jelzés próbál is mutatni...

Lassan meglátjuk ismét a dombtetőt a fenyvessel, jó irányban vagyunk. A panoráma ismét pompás.

Nos, elértük a dombtetőt, ideje vizet forralni a finom, tartalmas "smack" féle (soktésztás) leveshez. Nekem bevált ez az eledel a hegyekben, színesíti a napot, ajánlom mindenkinek.

A fenyveshez közeledve találtam ezt az érdekes fát, mindkét oldalán kilinccsel, zárral, kulccsal :)

A padok mellett elhaladva megyünk be a bokros részbe, itt egyenlőre hiányos a jelzés, vastagabb törzsű fa hiányában. Hamarosan azért ráakadunk a zöld háromszögre, balra tőlünk fenyves és meredek hegyoldal. Valamint egy felhagyott bánya, azt hiszem út is vezet oda. A padoktól számított 500 méter múlva, jobbra tér le a zöld háromszög Z▲ , mi továbbra is ezt követjük. Kb 50 méter és keresztezünk egy aszfalt utat, majd hamarosan egy hosszúkás mezőre érünk, széltében földúttal, mely a villanyvezetékkel párhuzamos. Itt jobb kéz felé kanyarodunk, tehát a távvezeték jobb kéz felé lesz tőlünk. A második vagy harmadik villanyoszlopnál balra kell mennünk, legyünk éberek, figyeljünk, mert itt sincs jól jelezve, de ha már balra benézünk, ott látjuk a jelet és egy kis hidat, melyen áthaladva hamarosan kiérünk a Pátyot Budakeszivel összekötő műútra. Most néhány útbaigazító kép még az előzőekben elmondottakhoz:

Tehát Páty-Mézesvölgy autóbusz megállóban vagyunk, innen Budakeszin át a Moszkva térre, vagy ha úgy tetszik Széll Kálmán térre utazhatunk. Ezért írtam az elején a 4,3 km-t is, ha valakinek ennyi elég volt, itt megszakíthatja a sétát. Ha viszont tovább megyünk, akkor a buszmegállóval szemközti Virágvölgy utcában követhetjük továbbra is a zöld háromszög turistajelzést. A lakóövezeten áthaladva hamarosan erdészeti kerítés állja utunkat, de semmi probléma, van áthidaló megoldás. A létra. Fontos infó lehet viszont: úgy láttam, hogy a Pilisi Erdészet tiltó táblát helyezett ki a kutyákra vonatkozólag, tehát erre az erdőrészre kutyát behozni tilos. Gondolom a létra eleve megnehezítené ezt. 

A kerítéssel behatárolt erdőben 2 kilométert haladunk, ismét létrához érünk. Ezután aszfalt út kezdődik, mi balra megyünk egészen a Budajenőt Budakeszivel összekötő műútig. Itt találjuk a "Budakeszi Hidegvölgy pihenőház" buszmegállót. Az erdészházban régen büfé üzemelt, most nem tudom mi van vele. Egyébként itt nagyobb parkolót is építettek, kitűnő kiindulóhelyként szolgálva további környékbeli túráknak. Az erdészház mellett állították fel azt az antenna oszlopot, mely fenyőfának álcázva tökéletesen belesimul a környezetbe. Sétánk itt véget ért, viszlát zöld háromszög!

cím: Alázatos szolgája... :)

A kökörcsin (Pulsatilla) a boglárkafélék családjába tartozik és mintegy száz faja van. Nevét az ótörök „kök” szóból kapta, ami magyarul kéket jelent, utalva ezzel a kökörcsinek színére – krónikáink eleinte kügülcsin néven említik. Néhány faját említek: leánykökörcsin, magyar kökörcsin, hegyi kökörcsin, fekete kökörcsin.

Ez a gyönyörű virág mérgező ám! Ahogy olvasom:

Ennek ellenére a népi gyógyászatban teájával az asztmatikus görcsöket csillapították, fejfájás enyhítésére itták. Vesebetegségek, köszvény, csúz gyógyítására ritkán még ma is használják. Ez valószínűleg úgy lehet, hogy "a száraz növény elveszti mérgező hatását". 

Hát akkor lássuk őket:

 Fekete kökörcsinekkel egy másik helyszínen találkoztam. Ezeknek a bókoló, egyesével álló virágai csaknem teljesen feketék (enyhén lilásbíbor színűek). Félszáraz gyepek, sziklagyepek, sztyeppek növénye. Szereti a homokos talajt, a meleg, déli lejtőket. Március–áprilisban virágzik. Gyakran nyílik együtt a tavaszi hériccsel és a leánykökörcsinnel.

Fürtös gyöngyikét is láttam, mely száraz gyepekben, sziklás helyeken, tölgyesekben közönséges, de kertek díszeként is termesztett, hagymás növény. Sötétkék vagy kékeslila, gömbölyded, illatos virágai kb. 5 mm-esek. Népies nevei: béka- vagy kígyóhagyma, györgyike, kék gyöngyvirág, kígyóvirág, mezei jácint, pézsmabimbó, Szentgyörgyvirág.

Az ő nevét nem tudom:

 Másnap, naplemente előtt ismét felkapaszkodtam a meredek sziklákra, hogy ezeket a szép virágokat még el hozzam nektek....természetesen csak a fényérzékeny rétegen keresztül rögzítve.

 Miközben ez a kis család itt lapult a bokor tövében:

 Lassan lehanyatlik a Nap....

 ..de szembe' véle felkél a Hold.

Túra hossza: 12 km

Túra időtartama: kb. 5 óra

Túra jellege: könnyű túra, gyerekekkel is bejárható, nagy emelkedő nincs

Útvonal: Héregi temető - Király-kút - Jusztinián-pihenő - Kis-Gerecse - GERECSE (634m) geodéziai torony - Bányahegyi-erdészház - héregi temető.

Jelzések: P , P+ , K▲ , K , Z  

Mai napon a Gerecse hegységben fogunk kirándulni.

Kiindulópontunk Héreg, a közel ezer főt számláló község, mely a Gerecse hegység keleti lábánál fekszik. A falu területe már az ókori Római Birodalom idejében, majd később az Árpád-korban is lakott volt, melyekről az itt előkerült régészeti leletek tanúskodnak. Héreg első okleveles említése 1326-ból származik. Ekkor már az esztergomi érsekség faluja volt és még az 1800-as években is voltak itt az érsekségnek birtokai.

Ha autóval érkezünk ide, akkor a temetőig érdemes menni, ott nagy parkoló áll rendelkezésre. Innen a piros jelzésen indulunk el. 1 kilométert megtéve elérkezünk a Királykút nevű helyre, ahol kiszélesedik a tér: egy nagy mezőre érkezünk. A hely nem csak nevében kút, valóban van itt egy forrás, a hagyomány szerint Mátyás király gyakran pihent meg ennél a kútnál a környékbeli vadászatai során.Találunk itt még padokat, tűzrakó helyet, esőházat. 

 Ha megpihentünk és ittunk a valóban friss vízből, akkor indulhatunk is tovább. Innen számolva kb. 2 kilométert megtéve elérjük a + jelzést. Közben három kapun (vagy létrán:) haladunk át, az utolsó ne felejtse el bezárni maga mögött az ajtót..

A második kapu után bal kézre előbukkan a TV torony, illetve tőlünk jobb kéz felé már egész messzi hegyek, dombok és mezők felé is el lehet látni.

Tehát a harmadik kapunál elértük a + jelzést. Ezen haladunk tovább felfelé, a következő ▲ jelzésig - amint a tábla mutatja - 800 métert. 

Ám de ne siessünk, jobb kézre feltűnik az út mellett egy kis kiszögelés, ahonnan már egészen szép kilátás van a Budai-hegység, illetve a Pilis irányába. Itt akár leülhetünk elfogyasztani az elemózsiát. 

Közben a közeli sziklákon gyíkok örvendeznek az egyre erősödő napsugárzásnak.

 Ha tovább haladunk, és még a ▲ jelzéssel való találkozás előtt jobbra letérünk egy jelzetlen ösvényre, akkor a Kis-Gerecse csúcsra jutunk. Ez egy ligetes rész, szép kilátással, persze a zavartalan panorámát a geodéziai torony fogja nyújtani nekünk. Nézzünk azért körbe itt is. Találunk itt például a meredek felé rohanó fát:

kép: Nekifutáááás

...rügyező, virágzó fákat:

..mint mondtam: szép kilátást..

 ..és..

Térjünk most már vissza a turista útra, ahol rögtön elérkezünk a jelzés váltáshoz, tehát a + jelzésről áttérünk a ▲ jelzésre. Idáig egészen jól volt jelezve az út, innentől már figyelni kell, habár a toronyig adja magát az út.

És tulajdonképpen elérkeztünk utunk fő céljához - ha egyáltalán van ilyen - de az biztos, hogy túránk legmagasabb pontjához. Innentől már lehetnek gondjaink a jelzéssel, de előbb menjünk fel a toronyba, amely tárt kapukkal fogad minket:

Ó, de miket is írok, hiszen előbb meg kell említenem, hogy a torony nincs túl jó állapotban! "Hivatalosan" tilos(?) is felmenni, tehát MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE mehet fel! Akinek nincs az átlagosnál nagyobb tériszonya és van alapfokú technikai ügyessége, annak nem okoz gondot a felmászás. De inkább vigyázzon mindenki! 

Odafent közel 360 fokos a kilátás (majdnem körpanoráma). Ott jártamkor rettenetes erősen fújt a hideg szél, ezért nem sok kép készült. Meg különben is... el kell menni megnézni! :))

 Nos, ha valamilyen módon lejöttünk, lekerültünk a toronyból.... akkor indulhatunk tovább. Ja igen, de MERRE? Ez itt a kérdés, mivel a legfrissebb térképek szerint is a ▲ jelzés útvonala a geodéziai torony vonalában hirtelen megtörik és délnyugatnak tart. Aha, de a valóságban ott van a frissen felhúzott kerítés. Megtévesztő, hogy amerre az eredeti jelzés menne, van egy nyitott kapu. Ezen már a múltkor bementünk, de a zárt terület túloldalán nem találtunk se létrát, se kaput. Tehát Ti se menjetek be a kapun, hanem északnyugati irányba folytatva az utat, menjetek csak a kerítés mellett, ami mindig bal kezetek felől legyen. Egyébként a kapura is kihelyeztem egy írást, illetve készültem a múltkori tapasztalatok alapján: otthon készített kék háromszög jelzéseket helyeztem ki az új nyomvonalon. Köszönöm a tapsot :))

 Próbáltam egyértelműen jelezni, hogy meddig kell a kerítés mentén haladni és aztán hol érjük el újra az eredeti útvonalat, remélem mindenki hamar megtalálja a helyes utat. Na és ha nem? Végül is nem magashegységben járunk. Legalább van egy kis kaland... Nos, megtaláltuk az utat, és megyünk az Országos Kék irányába. Ez az erdőrész kimondottan tetszett a kidőlt fatörzseivel, mohás szikláival.

 Fázzunk egyet:

 Nos, miközben fázunk, azért lássuk a fától a jelzést, figyeljünk, mert mint említettem, a kék háromszög nincs olyan jól jelezve!! Útkereszteződésekhez érünk, akkor vagyunk jó irányban, ha most tőlünk jobb kéz felé egy kerítés halad ismét. Lassan meredekké válik az út lefelé, jó szolgálatot tesz a túrabot.

  Leérve a meredeken odáig süllyedtünk, hogy elértük az Országos Kék jelzést. Itt a táblák nagyszerűen útbaigazítanak, nekünk a Bánya-hegyi erdészház felé kell mennünk.

 Tehát innentől már a kék sáv jelzésen megyünk a következő - mai utolsó - jelzés váltásig, ami 1,7 kilométerre lesz. A táblától alig megyünk 200 métert, bal kéz felé egy leomlott vasúti hidat pillanthatunk meg. Mikor először észrevettem, rögtön felkeltette érdeklődésemet, nem tudtam a gerecsei vasutakról. Felkapaszkodva az egykori vasúti töltésre, azonnal kirajzolódott az régi nyomvonal. Próbáltam utána olvasni a vasúti pálya történetének. Úgy értelmeztem, hogy Süttő volt egy fő kiinduló állomás, és onnan induló vasúti pályák hálózták be a környék erdeit.... többek közt ide, a Bányahegyre is indultak vonatok. 

Ez a fa a töltésen pedig valószínűleg az utolsó szerelvény elől ugrott félre...

Hát ezek meg miféle állatok?? És a Mackó mit csinál, hanyatt dobta magát?

 Nagyon meglepődtem, amikor egy év után újra megláttam a Bánya-hegyi erdészházat. Hiszen mikor tavaly itt jártunk, még nagy dzsungelen kellett keresztül vágni, hogy bejuthassunk az épületbe:

Most pedig tereprendezés van, teljesen kiirtották a növényzetet. Íme így néz ki most:

Amikor először jártunk itt, azon tanakodtunk, milyen jó kis turistaházat lehetne itt csinálni és üzemeltetni, persze non-profit alapút, úgy mint régi szép időkben. Kíváncsiak vagyunk, vajon mi a terv most ezzel az épülettel..

Innentől felgyorsulnak az események, mert hamarosan besötétedik. Az erdészházat magunk mögött hagyjuk, elhaladunk a villám sújtotta fa mellett, és 500 méter megtétele után a kék jelzéstől elbúcsúzva folytatjuk utunkat a bal kéz felé leváló zöld sáv jelzésen. Itt meredeken ereszkedünk lefelé, és kb. 2 km megtétele után elérjük a héregi temetőt, vagyis mai túránk kiinduló pontját. 

 Nos, be is sötétedett, mire visszaértünk.

 Ezzel a szellemes képpel zárom mai túránkat... 

Köszönöm a figyelmet, jó pihenést kívánok!

Úgy döntöttem, hogy régen készült fotóimat, melyek a fiókom (mappáim) mélyén hevernek, most közre adom. Ennyi idő távlatából a készítés körülményeire már nem emlékszem. Ezekben a cikkekben tehát nem az írásé, hanem a képeké lesz a főszerep, innen a sorozat címe: BARANGOLÁSOK - képekben.

Ebben a részben Esztergomba látogatunk. 

Széchenyi tér

A következő képek a Kis-Duna sétányon készültek. A platánfák lehajló ágai mintegy alagútat képeztek a sétálók körül.

Sétáljunk tovább a Bazilika irányába.

Nos, nézzünk körül itt fent, nekem ez a félreeső rész a kedvencem itt a Bazilika-dombon.

Ahogy írtam, átmegyünk most a Szent Tamás-hegyre, mindenkinek ajánlom. Madártávlatból nézhetünk rá a város életére.

Mára ennyi. ViszontLÁTÁSRA!

Úgy döntöttem, hogy régen készült fotóimat, melyek a fiókom (mappáim) mélyén hevernek, most közre adom. Ennyi idő távlatából a készítés körülményeire már nem emlékszem. Ezekben a cikkekben tehát nem az írásé, hanem a képeké lesz a főszerep, innen a sorozat címe: BARANGOLÁSOK - képekben.

Hát akkor...induljunk!

2011 novemberében a Holdvilág-árokban járhattunk, amit az őszi színes levelek fantasztikusan széppé varázsoltak. Az egész árok aranyló fényben úszott.

Itt a bejegyzés vége.

Itt van a tavasz, a költés ideje, mesélek a nálunk költő madarakról:

Sok évvel ezelőtt kihelyeztem az ablakomba egy házi készítésű madárodút, amit pár nap elteltével el is foglalt egy széncinege pár. Mondanom sem kell, nagy élmény volt végigkísérni a folyamatot az odúfoglalástól, a fészekanyag hordáson át, a fiókák kirepüléséig. Kezdjük az elején:

Először is kellett hozzá egy megfelelő méretű farönk, ennek a magassága kb. 35 cm, az átmérője kb. 25 cm volt. Odúkészítésnél fontos tényező az odú belsejének, a falvastagságnak, valamint a röpnyílásnak mérete, de erről később.

A rönk szalagfűrésszel lett megdolgozva.

Először függőlegesen egy szelet levágva, így már könnyebb hozzáférni a belsejéhez is:

A kivágott belsőt ki kellett ütni,

aztán még egy két extrát rátenni, mint alja és teteje, no meg hátulja, ahol a falhoz rögzítem majd. Nem árt rá röpnyílást is fúrni :)) így a cinkék legalábbis könnyebben be tudnak menni :) És készen is van a szállás, 1 szoba összkomfort...

Azt hiszem "fésűs fém akasztó"-nak hívják azt az alkatrészt, amivel ágykereteket szoktak összeilleszteni. Nos, én ilyennel rögzítettem az ablakom melletti függőleges falra az odút, így egy mozdulattal le lehet venni, ugyanakkor elég stabil is.

Tehát fölszereltem az objektumot az ablaküvegtől kb. 1 cm-re (!), felraktam egy rossz függönyt, amire nyugodt szívvel "lőrést" vágtam, a fényképezőgépet állványra raktam, s az objektívet átvezettem a lőrésen. Kész is a "les sátor". Sok képet és videót készítettem így a költés elejétől a végéig. 

Mint említettem, az odúra hamar rátalált egy széncinege pár. Náluk is meg van a maga 'szerepe' a tojónak, a hímnek, de álljon itt egy kis ismertető Schmidt Egon bácsi Madárlexikonjából:

Érdekes jelenség volt, hogy mikor a cinegéim rátaláltak az odúra, a röpnyílást és környékét napokon át kopácsolták (mint egy harkály), és csipkedték. Nem tudtam mire vélni a dolgot, a nyílás mérete kb. 32 mm volt, "előírás szerinti".  De madarászok sem tudtak pontos információval szolgálni. Ma már (így majd' 10 év tapasztalata alapján) úgy gondolom, ez is egyfajta szertartás lehet, nem a nyílás szűk nekik. Báááár.. télen elég jól tartom őket...tavasszal jó húsban vannak :)).

Nos, jó pár napig megy ez az ismerkedés, kopogtatás (van, hogy egy héten át),

ki-be járás,

aztán elkezdődik a fészekanyag hordás, szintén több napig. Ezekről a lépésekről videó anyag is van, sajnos nem tudom ide beszúrni :( . De íme képeken:

A tojásokat általában naponta rakja. A kotlás az utolsó tojás lerakása előtt 1-3 nappal kezdődik és 14 napig tart. Az első fióka kikelését követően 2-3 napon belül a többi is kibújik a tojásból.

Igen, ebben a 2 hétben sok mozgás nincs, a tojó kotlik, néha kirepül ennivalót keresni, de gyakran a hím hoz neki valami finom falatot, kihívogatja az odúból a szemközti fára, és a csőréből megeteti.

A hím hangos énekkel foglalja a revírt:

De aztán...mikor a fiókák kikelnek a tojásból...

...van ám sürgés-forgás.....ennyi éhes száj láttán nem lepődök meg...

Hihetetlen csoda az Élet ! Egy ilyen kis védtelen, csupasz, csúnyácska csöppségből..

..rövid időn belül egy életerős, önálló, tollas szépség lesz:

Amíg a tojó éjszaka együtt pihen a kicsikkel,

addig nappal - napkeltétől nyugtáig - hordja a sok-sok finom eledelt. A következő képsorozaton látni, milyen változatos az étlap (képre kattintva galéria).

A fiókák persze nem csak esznek, de vécéznek is. Úgy nevezett madárpelenkába, amit a kis belük választ ki és vonja körbe az ürüléket hártyaként. Ezt a kis csomagot aztán felcsippenti a szülő és messze viszi. Megáll az ész !!

 Nézzünk be, hol tartanak most a növekedésben:

....alakulnak :))

A fiókák 16-22 napot töltenek az odúban, aztán egyenként kirepülnek. Ez úgy történik, hogy a szülő beviszi a zsákmányt, de rögtön ki is repül vele, mintegy kicsalogatja a kicsiket, kedves hívóhang kíséretében. A sok év alatt, talán egyszer - kétszer sikerült ezt megfigyelnem, illetve videóra vennem.

Ha kirepültek a fiókák az odúból, oda többé már vissza nem mennek, de a környékén maradnak pár hétig. Mivel legtöbbször kétszer is költenek, ezért az első költés után ki kell takarítani az odút, mivel a fészekanyagban felhalmozódhatnak olyan kis élősdiek, amik a második költésű fiókáknak ártalmas lehet már. Nem kell félni, ezek emberre veszélytelenek!! Az odú takarítás nálam abból áll, hogy kiszedem a fészekanyagot (ez egyben kijön) és kicsit megrázom az odút fejjel lefelé. Ennyi.

Néha még tojást is találok benne:

Tudtátok, hogy ekkora egy normál gyufa és doboza? :)

Hasznos információkat találtok a www.mme.hu - n (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapja).

http://www.szbkg.hu/wp-content/uploads/2014/09/odutipusok.pdf

http://www.mme.hu/sites/default/files/vegleges_fuzet.pdf

http://www.mme.hu/oduk_es_koltoladak

Ha valakinek felkeltette érdeklődését az írás, annak örülök, és bátorítok mindenkit odúkihelyezésre!!

Most pedig elbúcsúzok egy vidám fészekkel, minden jót!

Telki Újfalu buszmegállótól a zöld négyzet vezetett föl a hegy felé, ez a rész egy viszonylag új, kertvárosias lakónegyede Telkinek. A községet elhagyva, hamar egy mezőre értem...

...aminek a felső sarkától indul egy tanösvény, méghozzá a 3 km hosszú Öreg Tölgy Erdei Tanösvény. 

Ugyanitt már szépen virágzik a Tavaszi hérics.

Én ezt most nem jártam körbe, hanem hamar jelzetlen útra tértem és így haladtam - néha úttalan utakon  - Nagykovácsiig.

 Itt-ott vadak riadtak fel, távol a sűrűben muflon alakja rajzolódott ki.

 A Nap kezdett nyugovóra térni, aminek fényében - a fák szinte izzottak...

...a kökörcsinek pedig még fürödtek benne egy utolsót.

Az ég pedig kezdett egyre szebb színekben pompázni. 

Mígnem besötétedett, és a Hold vette át a műszakot...

Jó pihenést kívánok! Viszlát!