Túra hossza: 16,5 km

Túra időtartama: 6 óra

Túra jellege: 1 egész napos, közepesen könnyű túra, változatos terepen, végig jól jelzett utakon.

Útvonal: Piliscsaba vasútállomás > Nagy-Kopasz > Gyertyános > Piliscsév(határa) > Studenka forrás > Basina (Pilisi kilátások) > Eszperanto-forrás > S > S+ > Pilisszántó

Jelzések: K▲ , KC , K+ , K , KQ , P▲ , S▲ , SQ , S , S+

kép:turistautak.openstreetmap.hu

Szívesen ajánlom mindenki figyelmébe ezt a túraútvonalat, amit nem rég fedeztem fel. A Pilis hegységnek ezen délnyugati részét kevésbé ismerem, noha kéktúránk alkalmával már jártam itt. Piliscsaba a 10.számú főút, illetve a Budapestet Esztergommal összekötő vasútvonal mellett fekszik, tehát pl. Budapestről könnyen megközelíthető autóval, vagy a hétköznap fél óránként, hétvégén pedig 30 percenként közlekedő vonattal (Nyugati pályaudvartól a menetidő kb. 45 perc). Egyébként bátran állíthatom, hogy ez az egyik legszebb hazai vasútvonal. Én az Aquincum megállótól élvezhettem a táj szépségét: hegyek, völgyek, tavak, fenyvesek, pálmafák... ja az nem, viszont alagút is tarkítja az utazás élményét.

Előbb azt írtam, hogy autóval is könnyen megközelíthető, viszont az itt leírt útvonal nem körtúra, tehát vonat vagy Volán busz jöhet számításba. De jó hírem, hogy már készül a körtúra változat is. 

Ha a vonatról leszállunk, ez a szépen felújított állomásépület fogad minket, bent kulturált mosdóval:

Az állomás mellett jól felszerelt közért és NDB található, ha valaki esetleg még nem szerezte be a csúcscsokit...

Még a vonatablakból kinézve - Klotildliget és Piliscsaba állomás között - feltűnt nekem számos kúria és kastélyszerű épület. S hogy valami századfordulós hangulat lengi be ezt a helyet. Nem sokat tévedtem. Bár nem sok irodalmat találtam róla, sőt keveset. De azt megtudtam, hogy Klotildliget Piliscsabának egyik városrésze. Az Esztergom - Budapest vasútvonal építkezése 1891-ben kezdődött, megnyitása 1895-ben történt, eredetileg HÉV-ként. Megépülésének elsődleges célja a budapesti gyárak és lakosságnak dorogi szénnel való ellátása volt. Viszont a vasút építésével párhuzamban vagy okán beindult a fővároshoz közeli pilisi erdők beépítése, így az egyik gyönyörű domboldalt József főherceg tervei alapján fölparcellázták. Precíz pontossággal tervezték meg az utcák vonalát, szabályozták az épületek kerítéstől való távolságát, egyszóval igényes várostervezésből valami olyan született, ami mai napig megérinti az embert, ami egy erős üzenet a múltból, hogy hogyan is kellene hozzáálni sok mindenhez.  Egyszóval Klotildliget mindenképp megér egy külön programot, amikor az ember csak ezt pár négyzetkilométeres részt fedezi fel. Hamarosan jön a tavasz, itt a lehetőség. 

Egyébként könyv is jelent meg Klotildligetről, ezen a linken megtalálható: 

https://www.indiegogo.com/projects/klotildliget-tortenete-kepesalbum#/

Még néhány szó Piliscsabáról:

A 8053 lelket számláló város a Budai-hegységet és Pilist elválasztó völgyben fekszik 210 méter magasan. Területén ered a Kenyérmezői-patak, amely észak-nyugati irányban halad a Duna felé. Ez a Kenyérmező nem az a Kenyérmező amely Dél-Erdélyben Szászsebes és Szászváros közt található, s ahol 1479-ben Kinizsi és Báthory seregei leverték a Havasalföldről betörő török sereget, nem. A néphagyomány szerint a város neve a székelyek legendás vezéréről, Csaba királyfiról kapta a nevét. A rómaiak pedig az „Ad lucum felicem” vagyis Boldog-liget névvel illették ezt a helyet, ami nem meglepő, én is pont ezt adnám neki. Annyi biztos, hogy első írott emléke 1263-ból való, de találtak itt leletet az őskorból, bronzkorból, illetve erre vezetett keresztül az Aquincumot Brigetioval (Újszőny) összekötő római hodu utu rea...

Viszont most már mi is lépjünk rá - ha nem is a hadi útra, de  - a kék háromszögel jelzett utunkra, amelyik egy védett (fekete fenyő) fasoron vezet föl minket az erdő széléig. Azt előbb kihagytam, hogy Klotildliget ezekben is bővölködik (ezeket is József főherceg idejében ültették), állítólag az egy négyzetméterre eső védett fák és fasorok száma itt a legnagyobb az országban. Ahogy olvasom ezeket: Kossuth L. utca 100 éves platánfasor, Wesselényi utca tölgyfasor, Szent László király út vadgesztenye sor, Széchenyi István utca és Zrínyi utca fekete fenyősor.

 A Széchenyi utca (és jelzésünk) rögtön az állomástól indul, itt a sarkon található mindjárt egy régi villa. 

 És íme a fasor:

 700 méternyi enyhe emelkedő után elérjük az erdőt, ahol balra visz az utunk. Én február elején jártam ott. A legtöbb helyen ekkor már elolvadt a hó és csak a nagy sár emlékeztetett rá. Nem volt vészes dagonya, s bár hét ágra sütött a nap, de a fagyott talaj még nem engedett fel teljesen. Lehet, hogy párszor még megemlítem: az út végig jól jelzett, jól követhető. A kilátóba vezető úton és környékén több padot létesítettek, ahol megpihenhet a felfelé igyekvő. Az erdő határától egyébként 1,5 kilométert kell kapaszkodni fölfelé, de nem vészes az emelkedő. 

Mint látni a fenti képek némelyikén, feljebb már megjelentek hófoltok, néhol nagyobb kiterjedésben. Ezeken járni nem nagyon lehetett, mert nagyon csúszott, jeges volt. Valahol a gyalogút közepén egy gomba kukucskált ki az avarból. Állítólag Téli fülőke.

 És lassan megérkezünk a Boldog Özsébről elnevezett Dévényi Antal-kilátóhoz, melyet a 447 m magas Nagy-Kopasz hegy tetejére építettek 2015-ben. Dévényi Antal erdész volt, aki az egész pályafutását Piliscsabán töltötte az erdők szolgálatában. 

 Még mielőtt fölmennénk, még elmondom, hogy feltűnt nekem ez a kis tűzrakóhely a kilátó tőszomszédságában. A most ülésként funkcionáló vastag gerendák feltűnően szilárd alapon állnak. Ráadásul a sarkok közti távolság centire megegyezik a jelenlegi kilátó méreteivel. Lehet, hogy eredetileg ide épült volna a kilátó ?

Lőke Ferenc építész terveit - állítólag - a Jenga nevű építő-logikai játék formavilága ihlette....reméljük ez nem rossz omen.. :)) Nekem egyébként tetszik az építmény. És jó látni, hogy épülnek, újjáépülnek kilátók.

De most már nézzünk szét fent! Az első lépcső kb. 70-80 cm magasan van a talaj szintjétől, de legalább az egészen kis gyermekek nem tudnak csak úgy felsurranni.

 Ha már sikerült elszakadni a gyönyörű kilátástól, akkor elindulhatunk, méghozzá kb. 300 métert visszafelé a kék háromszög jelzésen, míg becsatlakozunk a kék körútba, de itt BAL kéz felé megyünk északi irányba. A kék körúton szintén 300 métert megyünk (4 perc) és becsatlakozunk a kék kereszttel jelzett útba, itt is BAL kéz felé kell mennünk. Ezen majd úgy másfél kilométert fogunk menni (25 perc) míg elérjük az Országos Kék utat. A hegy északi felén - nem meglepően - sok hó fogadott.

 És ahogy mondtam, elérkezünk az Országos Kék úthoz, itt JOBB kéz felé tartunk és 400 métert teszünk meg rajta, amikor is majd JOBBra lekanyarodunk (egy öreg "jellegzetes" fánál) a kék forrás (kör) jelzés irányába. Itt álljunk meg egy szóra kedves Grétsy tanár úr. Elmondhatom, hogy szinte az egész útvonalat a változatosság jellemzi a sokféle növénytársulás és domborzati formák miatt. Most Piliscsév határáig ismét átadom a "szót" a képeknek:

 Nos, a kék forrás jelzésen tettünk kb. 2 kilométert és elértük Piliscsév határát. Itt egyszerre kiszélesedik a látómező és gyönyörű kép tárul elénk, legalábbis számomra az volt, de beszéljenek ismét a képek:

Itt most szeretnék idézni Piliscsév honlapjáról (http://www.piliscsev.hu/content/községünkről) ...remélem nem veszik rossz néven.

"Kevés környékbeli település büszkélkedhet azzal, hogy földrajzi fekvése olyan kedvező mint a szlovákok lakta Piliscsévé, mert három oldalról hegyek koszorúzzák. Erdeiben csermelyek, romantikus szakadékok, barlangok (Csévi-barlang.) várják a kirándulni vágyó turistákat. Vadon termő gyümölcsök, gyógynövények, gazdag gombalelőhelyek kínálják magukat a barangolást kedvelőknek, jelentős vadállománya miatt pedig a vadászok paradicsoma a környék........" 

Most csak ennyit idézek, bár a java még hátra lenne a település dicséretének. Méltán. Én rögtön beleszerettem. Most csak ennyit idézek, mivel nem titkolt szándékom Piliscsévet egy külön cikkben bemutatnom nem sokára.

Elértünk a Studenka forrás leágazásához. Hogy senkit ne érjen meglepetés, elmondom, hogy vizet - most a nagy hóolvadás után se - nem fogunk találni. Azért azt a pár száz méter utat érdemes megtenni, főleg, ha valaki fedél alatt szeretne táplálkozni. Vagy éppen szalonnát sütni. A forrás mellett látható egy érdekes, már-már mesebeli fa, hosszú karokkal. És nemcsak mesés a formája, de a törzsén azzal a két gömbölyded "kinövéssel", mintha magát az anyaságot szimbolizálná. Nem tudom, hogy a közvetlen alá kihelyezett SzűzAnya kép ezzel van-é összefüggésben?

Lépjünk tovább, mert idő van. A forrástól 2 kilométert megtéve elérünk egy újabb elágazáshoz és a piros háromszöget követve felkaptatunk a Basinára. Érdemes egészen felmenni, ahol már a sárga háromszög is becsatlakozik a piros mellé, és ott lecuccolni, elmondom majd miért.

 Miközben szusszanunk, megvallom, hogy a fenti a képek már másnap készültek.. egyrészt későn indultam, másrészt azok közé az őrült fotósok közé tartozom, akinél megáll az idő, mikor a látottakat lehetőleg (mind) meg akarja örökíteni. Persze a valódi idő nem állt meg, így történt, hogy mire ide felértem az előző nap, körülbelül ezt lehetett látni:

 ...nem mondom, hogy csúnya volt... 

15 perc múlva pedig kb. ennyit lehetett látni az erdőben:

 De térjünk vissza a mostani utunkra, felérkeztünk a csúcsra, lepakoltunk és gyönyörködünk a látványban. Érdemes felfedezni az innen alig 60 méterre levő barlangot, viszont számítani kell rá, hogy NEHÉZ a megközelítése, bárki ne vállalkozzon rá, kis gyermekeket nem vinnék! Nagyjából a Pilisi Kilátások mozgalom bélyegző dobozától kell elindulni lefele, a sziklába rögzített fémcsövek majd mutatják utána az irányt. Let's Go!

 Íme a barlang bejárata, itt is kell egy kicsit traverzálni. Lámpa nem szükséges, kivéve, ha már besötétedett. Másszunk lejjebb.

 Indulhatunk tovább immár a sárga háromszöget követve. Ezen kb. 1,5 kilométert megyünk lefelé, míg elérünk ismét egy kiépített pihenőhelyhez, ide egy fa mögött megbújt lépcsősor vezet, Szontagh Ottó kopjafájával szemben. Mint látjátok, van itt minden, nyomóskút, emlékmű, hinta :) , tűzrakóhely és házikó, ahol van két priccs is.

Utunkat a sárga forrás (kör) jelzésen folytatjuk felfelé, míg 1 kilométert megtéve a sárga (sáv) jelzésbe torkollunk, itt JOBB kéz felé tartunk és követjük a sárgát. Az út innentől fogva könnyű és vidám. A sárgán csak 1,3 kilométert teszünk, ahol az utolsó jelzésváltásunk megtörténik, és onnantól a sárga keresztet követjük végállomásunkig. Ez az útszakasz volt a legsárosabb, hiszen ez egy igen széles erdőgazdasági út, gyakran lazíthatják itt a talajt nagy súlyú gépjárművek. 

Pilisszántó előtt nem sokkal egy régi mészkőbányával találkozunk. Mindig csodálom, hogy egy-egy növény, kisebb-nagyobb fa hol képes életre kelni.

Lassan megérkezünk végállomásunkhoz, viszont érdemes még meglátogatni a Makovecz Imre tervezte Boldogasszony kápolnát, ahonnan pazar kilátásban lehet részünk. Ki van táblázva, könnyen megtaláljuk.

Ha kissé tovább haladunk a kápolna mellett, akkor egy felhagyott bánya peremén találjuk magunkat. Figyelem, mély szakadék tátong lábunk előtt!! Gyerekeket ne engedjetek közelébe!!

Nos, a sárga kereszt jelzésre visszatérve már csak kb. 400 métert kell tennünk, és elérjük a Pilisszentkeresztet Pilisszántóval összekötő országutat. Itt jobbra térünk, és 300 méterrel lejjebb megtaláljuk a buszmegállót. Pilisvörösváron keresztül Budapestre (Árpád híd) tudunk eljutni.

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Én most visszamegyek a hegyre, és onnan küldök egy búcsú felvételt. Viszlát! :)  ... és egy verset, amit a neten találtam, remélem az írója nem bánja, ha itt leli.

M.Szabó Mihály