A kökörcsin (Pulsatilla) a boglárkafélék családjába tartozik és mintegy száz faja van. Nevét az ótörök „kök” szóból kapta, ami magyarul kéket jelent, utalva ezzel a kökörcsinek színére – krónikáink eleinte kügülcsin néven említik. Néhány faját említek: leánykökörcsin, magyar kökörcsin, hegyi kökörcsin, fekete kökörcsin.
Ez a gyönyörű virág mérgező ám! Ahogy olvasom:
A bőrre kerülve helyi irritációt, ekcémát okoz. Elfogyasztva - jellemzően a legelő állatok által - nyálkahártya-gyulladás, gyomor- bél- és vesegyulladás, hányás, véres hasmenés, véres vizelet, tehenek esetében tejmirigygyulladás okozta véres tej, támolygás, izomgörcsök, szívgyengeség a jellemző tünetek. Súlyos esetben a légzésbénulás az állat elhullását is kiválthatja.
Ennek ellenére a népi gyógyászatban teájával az asztmatikus görcsöket csillapították, fejfájás enyhítésére itták. Vesebetegségek, köszvény, csúz gyógyítására ritkán még ma is használják. Ez valószínűleg úgy lehet, hogy "a száraz növény elveszti mérgező hatását".
Hát akkor lássuk őket:
Fekete kökörcsinekkel egy másik helyszínen találkoztam. Ezeknek a bókoló, egyesével álló virágai csaknem teljesen feketék (enyhén lilásbíbor színűek). Félszáraz gyepek, sziklagyepek, sztyeppek növénye. Szereti a homokos talajt, a meleg, déli lejtőket. Március–áprilisban virágzik. Gyakran nyílik együtt a tavaszi hériccsel és a leánykökörcsinnel.
Fürtös gyöngyikét is láttam, mely száraz gyepekben, sziklás helyeken, tölgyesekben közönséges, de kertek díszeként is termesztett, hagymás növény. Sötétkék vagy kékeslila, gömbölyded, illatos virágai kb. 5 mm-esek. Népies nevei: béka- vagy kígyóhagyma, györgyike, kék gyöngyvirág, kígyóvirág, mezei jácint, pézsmabimbó, Szentgyörgyvirág.
Az ő nevét nem tudom:
Másnap, naplemente előtt ismét felkapaszkodtam a meredek sziklákra, hogy ezeket a szép virágokat még el hozzam nektek....természetesen csak a fényérzékeny rétegen keresztül rögzítve.
Miközben ez a kis család itt lapult a bokor tövében:
Lassan lehanyatlik a Nap....
..de szembe' véle felkél a Hold.
