Túra hossza: 12 km
Túra időtartama: kb. 5 óra
Túra jellege: könnyű túra, gyerekekkel is bejárható, nagy emelkedő nincs
Útvonal: Héregi temető - Király-kút - Jusztinián-pihenő - Kis-Gerecse - GERECSE (634m) geodéziai torony - Bányahegyi-erdészház - héregi temető.
Jelzések: P , P+ , K▲ , K , Z
Mai napon a Gerecse hegységben fogunk kirándulni.
A Gerecse, illetve Gerecse hegység röghegység a Dunántúlon. A Dunazug-hegyvidék kistája, annak háromszög alakú, legnyugatibb része.
(A Dunazug-hegyvidék egy földrajzi középtáj. A Dunántúli-középhegység része. A Gerecse, a Pilis és a Budai-hegység területeit és köztes medencéit foglalja magába.)
A Gerecse átlagos magassága 400 méter. Területe 850 km². Legmagasabb csúcsa, a Nagy-Gerecse 634 méter magas; ez a Dunazug-hegyvidék tizedik legmagasabb kiemelkedése. Túlnyomórészt dachsteini mészkő, kisebb részben felső triász dolomit alkotja. Üledékes építőanyagainak (mészkő, homokkő, agyag, márga) helyi formái közül nevezetesek a mészkőbarlangjai, a jura-mészkő „vörösmárványa”, az eocén, oligocén rétegek szénbányái, a cement alapanyaga, a márga, a Dunára néző lejtők vastag löszrétegébe vágott mély utak, löszfalak.
(forrás:Wikipédia)
Kiindulópontunk Héreg, a közel ezer főt számláló község, mely a Gerecse hegység keleti lábánál fekszik. A falu területe már az ókori Római Birodalom idejében, majd később az Árpád-korban is lakott volt, melyekről az itt előkerült régészeti leletek tanúskodnak. Héreg első okleveles említése 1326-ból származik. Ekkor már az esztergomi érsekség faluja volt és még az 1800-as években is voltak itt az érsekségnek birtokai.
Ha autóval érkezünk ide, akkor a temetőig érdemes menni, ott nagy parkoló áll rendelkezésre. Innen a piros jelzésen indulunk el. 1 kilométert megtéve elérkezünk a Királykút nevű helyre, ahol kiszélesedik a tér: egy nagy mezőre érkezünk. A hely nem csak nevében kút, valóban van itt egy forrás, a hagyomány szerint Mátyás király gyakran pihent meg ennél a kútnál a környékbeli vadászatai során.Találunk itt még padokat, tűzrakó helyet, esőházat.
Ha megpihentünk és ittunk a valóban friss vízből, akkor indulhatunk is tovább. Innen számolva kb. 2 kilométert megtéve elérjük a + jelzést. Közben három kapun (vagy létrán:) haladunk át, az utolsó ne felejtse el bezárni maga mögött az ajtót..
A második kapu után bal kézre előbukkan a TV torony, illetve tőlünk jobb kéz felé már egész messzi hegyek, dombok és mezők felé is el lehet látni.
Tehát a harmadik kapunál elértük a + jelzést. Ezen haladunk tovább felfelé, a következő ▲ jelzésig - amint a tábla mutatja - 800 métert.
Ám de ne siessünk, jobb kézre feltűnik az út mellett egy kis kiszögelés, ahonnan már egészen szép kilátás van a Budai-hegység, illetve a Pilis irányába. Itt akár leülhetünk elfogyasztani az elemózsiát.
Közben a közeli sziklákon gyíkok örvendeznek az egyre erősödő napsugárzásnak.
Ha tovább haladunk, és még a ▲ jelzéssel való találkozás előtt jobbra letérünk egy jelzetlen ösvényre, akkor a Kis-Gerecse csúcsra jutunk. Ez egy ligetes rész, szép kilátással, persze a zavartalan panorámát a geodéziai torony fogja nyújtani nekünk. Nézzünk azért körbe itt is. Találunk itt például a meredek felé rohanó fát:
kép: Nekifutáááás
...rügyező, virágzó fákat:
..mint mondtam: szép kilátást..
..és..
Térjünk most már vissza a turista útra, ahol rögtön elérkezünk a jelzés váltáshoz, tehát a + jelzésről áttérünk a ▲ jelzésre. Idáig egészen jól volt jelezve az út, innentől már figyelni kell, habár a toronyig adja magát az út.
És tulajdonképpen elérkeztünk utunk fő céljához - ha egyáltalán van ilyen - de az biztos, hogy túránk legmagasabb pontjához. Innentől már lehetnek gondjaink a jelzéssel, de előbb menjünk fel a toronyba, amely tárt kapukkal fogad minket:
Ó, de miket is írok, hiszen előbb meg kell említenem, hogy a torony nincs túl jó állapotban! "Hivatalosan" tilos(?) is felmenni, tehát MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE mehet fel! Akinek nincs az átlagosnál nagyobb tériszonya és van alapfokú technikai ügyessége, annak nem okoz gondot a felmászás. De inkább vigyázzon mindenki!
Odafent közel 360 fokos a kilátás (majdnem körpanoráma). Ott jártamkor rettenetes erősen fújt a hideg szél, ezért nem sok kép készült. Meg különben is... el kell menni megnézni! :))
Nos, ha valamilyen módon lejöttünk, lekerültünk a toronyból.... akkor indulhatunk tovább. Ja igen, de MERRE? Ez itt a kérdés, mivel a legfrissebb térképek szerint is a ▲ jelzés útvonala a geodéziai torony vonalában hirtelen megtörik és délnyugatnak tart. Aha, de a valóságban ott van a frissen felhúzott kerítés. Megtévesztő, hogy amerre az eredeti jelzés menne, van egy nyitott kapu. Ezen már a múltkor bementünk, de a zárt terület túloldalán nem találtunk se létrát, se kaput. Tehát Ti se menjetek be a kapun, hanem északnyugati irányba folytatva az utat, menjetek csak a kerítés mellett, ami mindig bal kezetek felől legyen. Egyébként a kapura is kihelyeztem egy írást, illetve készültem a múltkori tapasztalatok alapján: otthon készített kék háromszög jelzéseket helyeztem ki az új nyomvonalon. Köszönöm a tapsot :))
Próbáltam egyértelműen jelezni, hogy meddig kell a kerítés mentén haladni és aztán hol érjük el újra az eredeti útvonalat, remélem mindenki hamar megtalálja a helyes utat. Na és ha nem? Végül is nem magashegységben járunk. Legalább van egy kis kaland... Nos, megtaláltuk az utat, és megyünk az Országos Kék irányába. Ez az erdőrész kimondottan tetszett a kidőlt fatörzseivel, mohás szikláival.
Fázzunk egyet:
Nos, miközben fázunk, azért lássuk a fától a jelzést, figyeljünk, mert mint említettem, a kék háromszög nincs olyan jól jelezve!! Útkereszteződésekhez érünk, akkor vagyunk jó irányban, ha most tőlünk jobb kéz felé egy kerítés halad ismét. Lassan meredekké válik az út lefelé, jó szolgálatot tesz a túrabot.
Leérve a meredeken odáig süllyedtünk, hogy elértük az Országos Kék jelzést. Itt a táblák nagyszerűen útbaigazítanak, nekünk a Bánya-hegyi erdészház felé kell mennünk.
Tehát innentől már a kék sáv jelzésen megyünk a következő - mai utolsó - jelzés váltásig, ami 1,7 kilométerre lesz. A táblától alig megyünk 200 métert, bal kéz felé egy leomlott vasúti hidat pillanthatunk meg. Mikor először észrevettem, rögtön felkeltette érdeklődésemet, nem tudtam a gerecsei vasutakról. Felkapaszkodva az egykori vasúti töltésre, azonnal kirajzolódott az régi nyomvonal. Próbáltam utána olvasni a vasúti pálya történetének. Úgy értelmeztem, hogy Süttő volt egy fő kiinduló állomás, és onnan induló vasúti pályák hálózták be a környék erdeit.... többek közt ide, a Bányahegyre is indultak vonatok.
Süttő a hatvanas évekre az egyik legnagyobb forgalmú erdei vasúttá nőtte ki magát, kiszolgálta a tardosi márványbányát, a vöröshídi mészüzemet, a pusztamaróti almáskertet valamint az erdészet rakodóit, két vonalán személyforgalmat bonyolított, közlekedési lehetőséget teremtve Bikol és Pusztamarót községek számára. Jól felszerelt műhelyében több ÁEV részére is gyártottak teherkocsikat, illetve C-50-es motormozdonyok kerékpárjait préselték, abroncsozták.
- március elsejével a Magyar Néphadsereg Erdő- Vad- és Mezőgazdaságához került át a vasútüzem, amely elhatározta a felszámolását, mert annak működtetését gazdaságtalannak tartotta. Az akkori Kőfaragó Vállalat és a hozzátartozó kőbányák nem tartottak igényt a kisvasúti szállításra. A vasút felszámolása, a pálya felbontása 1971-ben megtörtént. Áttértek a közúti fuvarozásra.
Toporczer Zoltán - aki 1951-től 1970-ig a vasút üzemvezetője volt – visszaemlékezése (megjelent 1992-ben a 24. Órában):
"Néha nyáron, ha egészségem engedi, kimegyek olykor Bikolig, Alsó-Vadácsig. Kiballagok az erdőszélre, leülök egy farönkre, s ha behunyom a szemem, gyakorta látom, hogy ott a sínek nélküli nyomvonalon mintha jönne az utolsó kis mozdony. Mintha a levegőben jönne vissza a fák alatt, s mintha ott ülnének a tetején a régiek, kedves munkatársak, mozdonyvezetők, kalauzok, fűtők, az utasok, sok-sok gyerek - s integetnek - a kismozdony füttyent, úgy száll tova, én meg szomorúan, tétován tisztelgek nekik.”
forrás:kisvasut.hu
Ez a fa a töltésen pedig valószínűleg az utolsó szerelvény elől ugrott félre...
Hát ezek meg miféle állatok?? És a Mackó mit csinál, hanyatt dobta magát?
Nagyon meglepődtem, amikor egy év után újra megláttam a Bánya-hegyi erdészházat. Hiszen mikor tavaly itt jártunk, még nagy dzsungelen kellett keresztül vágni, hogy bejuthassunk az épületbe:
Most pedig tereprendezés van, teljesen kiirtották a növényzetet. Íme így néz ki most:
Amikor először jártunk itt, azon tanakodtunk, milyen jó kis turistaházat lehetne itt csinálni és üzemeltetni, persze non-profit alapút, úgy mint régi szép időkben. Kíváncsiak vagyunk, vajon mi a terv most ezzel az épülettel..
Innentől felgyorsulnak az események, mert hamarosan besötétedik. Az erdészházat magunk mögött hagyjuk, elhaladunk a villám sújtotta fa mellett, és 500 méter megtétele után a kék jelzéstől elbúcsúzva folytatjuk utunkat a bal kéz felé leváló zöld sáv jelzésen. Itt meredeken ereszkedünk lefelé, és kb. 2 km megtétele után elérjük a héregi temetőt, vagyis mai túránk kiinduló pontját.
Nos, be is sötétedett, mire visszaértünk.
Ezzel a szellemes képpel zárom mai túránkat...
Köszönöm a figyelmet, jó pihenést kívánok!
