Túra hossza: 16,5 km

Túra időtartama: 6 óra

Túra jellege: 1 egész napos, közepesen könnyű túra, változatos terepen, végig jól jelzett utakon.

Útvonal: Piliscsaba vasútállomás > Nagy-Kopasz > Gyertyános > Piliscsév(határa) > Studenka forrás > Basina (Pilisi kilátások) > Eszperanto-forrás > S > S+ > Pilisszántó

Jelzések: K▲ , KC , K+ , K , KQ , P▲ , S▲ , SQ , S , S+

kép:turistautak.openstreetmap.hu

Szívesen ajánlom mindenki figyelmébe ezt a túraútvonalat, amit nem rég fedeztem fel. A Pilis hegységnek ezen délnyugati részét kevésbé ismerem, noha kéktúránk alkalmával már jártam itt. Piliscsaba a 10.számú főút, illetve a Budapestet Esztergommal összekötő vasútvonal mellett fekszik, tehát pl. Budapestről könnyen megközelíthető autóval, vagy a hétköznap fél óránként, hétvégén pedig 30 percenként közlekedő vonattal (Nyugati pályaudvartól a menetidő kb. 45 perc). Egyébként bátran állíthatom, hogy ez az egyik legszebb hazai vasútvonal. Én az Aquincum megállótól élvezhettem a táj szépségét: hegyek, völgyek, tavak, fenyvesek, pálmafák... ja az nem, viszont alagút is tarkítja az utazás élményét.

Előbb azt írtam, hogy autóval is könnyen megközelíthető, viszont az itt leírt útvonal nem körtúra, tehát vonat vagy Volán busz jöhet számításba. De jó hírem, hogy már készül a körtúra változat is. 

Ha a vonatról leszállunk, ez a szépen felújított állomásépület fogad minket, bent kulturált mosdóval:

Az állomás mellett jól felszerelt közért és NDB található, ha valaki esetleg még nem szerezte be a csúcscsokit...

Még a vonatablakból kinézve - Klotildliget és Piliscsaba állomás között - feltűnt nekem számos kúria és kastélyszerű épület. S hogy valami századfordulós hangulat lengi be ezt a helyet. Nem sokat tévedtem. Bár nem sok irodalmat találtam róla, sőt keveset. De azt megtudtam, hogy Klotildliget Piliscsabának egyik városrésze. Az Esztergom - Budapest vasútvonal építkezése 1891-ben kezdődött, megnyitása 1895-ben történt, eredetileg HÉV-ként. Megépülésének elsődleges célja a budapesti gyárak és lakosságnak dorogi szénnel való ellátása volt. Viszont a vasút építésével párhuzamban vagy okán beindult a fővároshoz közeli pilisi erdők beépítése, így az egyik gyönyörű domboldalt József főherceg tervei alapján fölparcellázták. Precíz pontossággal tervezték meg az utcák vonalát, szabályozták az épületek kerítéstől való távolságát, egyszóval igényes várostervezésből valami olyan született, ami mai napig megérinti az embert, ami egy erős üzenet a múltból, hogy hogyan is kellene hozzáálni sok mindenhez.  Egyszóval Klotildliget mindenképp megér egy külön programot, amikor az ember csak ezt pár négyzetkilométeres részt fedezi fel. Hamarosan jön a tavasz, itt a lehetőség. 

Egyébként könyv is jelent meg Klotildligetről, ezen a linken megtalálható: 

https://www.indiegogo.com/projects/klotildliget-tortenete-kepesalbum#/

Még néhány szó Piliscsabáról:

A 8053 lelket számláló város a Budai-hegységet és Pilist elválasztó völgyben fekszik 210 méter magasan. Területén ered a Kenyérmezői-patak, amely észak-nyugati irányban halad a Duna felé. Ez a Kenyérmező nem az a Kenyérmező amely Dél-Erdélyben Szászsebes és Szászváros közt található, s ahol 1479-ben Kinizsi és Báthory seregei leverték a Havasalföldről betörő török sereget, nem. A néphagyomány szerint a város neve a székelyek legendás vezéréről, Csaba királyfiról kapta a nevét. A rómaiak pedig az „Ad lucum felicem” vagyis Boldog-liget névvel illették ezt a helyet, ami nem meglepő, én is pont ezt adnám neki. Annyi biztos, hogy első írott emléke 1263-ból való, de találtak itt leletet az őskorból, bronzkorból, illetve erre vezetett keresztül az Aquincumot Brigetioval (Újszőny) összekötő római hodu utu rea...

Viszont most már mi is lépjünk rá - ha nem is a hadi útra, de  - a kék háromszögel jelzett utunkra, amelyik egy védett (fekete fenyő) fasoron vezet föl minket az erdő széléig. Azt előbb kihagytam, hogy Klotildliget ezekben is bővölködik (ezeket is József főherceg idejében ültették), állítólag az egy négyzetméterre eső védett fák és fasorok száma itt a legnagyobb az országban. Ahogy olvasom ezeket: Kossuth L. utca 100 éves platánfasor, Wesselényi utca tölgyfasor, Szent László király út vadgesztenye sor, Széchenyi István utca és Zrínyi utca fekete fenyősor.

 A Széchenyi utca (és jelzésünk) rögtön az állomástól indul, itt a sarkon található mindjárt egy régi villa. 

 És íme a fasor:

 700 méternyi enyhe emelkedő után elérjük az erdőt, ahol balra visz az utunk. Én február elején jártam ott. A legtöbb helyen ekkor már elolvadt a hó és csak a nagy sár emlékeztetett rá. Nem volt vészes dagonya, s bár hét ágra sütött a nap, de a fagyott talaj még nem engedett fel teljesen. Lehet, hogy párszor még megemlítem: az út végig jól jelzett, jól követhető. A kilátóba vezető úton és környékén több padot létesítettek, ahol megpihenhet a felfelé igyekvő. Az erdő határától egyébként 1,5 kilométert kell kapaszkodni fölfelé, de nem vészes az emelkedő. 

Mint látni a fenti képek némelyikén, feljebb már megjelentek hófoltok, néhol nagyobb kiterjedésben. Ezeken járni nem nagyon lehetett, mert nagyon csúszott, jeges volt. Valahol a gyalogút közepén egy gomba kukucskált ki az avarból. Állítólag Téli fülőke.

 És lassan megérkezünk a Boldog Özsébről elnevezett Dévényi Antal-kilátóhoz, melyet a 447 m magas Nagy-Kopasz hegy tetejére építettek 2015-ben. Dévényi Antal erdész volt, aki az egész pályafutását Piliscsabán töltötte az erdők szolgálatában. 

 Még mielőtt fölmennénk, még elmondom, hogy feltűnt nekem ez a kis tűzrakóhely a kilátó tőszomszédságában. A most ülésként funkcionáló vastag gerendák feltűnően szilárd alapon állnak. Ráadásul a sarkok közti távolság centire megegyezik a jelenlegi kilátó méreteivel. Lehet, hogy eredetileg ide épült volna a kilátó ?

Lőke Ferenc építész terveit - állítólag - a Jenga nevű építő-logikai játék formavilága ihlette....reméljük ez nem rossz omen.. :)) Nekem egyébként tetszik az építmény. És jó látni, hogy épülnek, újjáépülnek kilátók.

De most már nézzünk szét fent! Az első lépcső kb. 70-80 cm magasan van a talaj szintjétől, de legalább az egészen kis gyermekek nem tudnak csak úgy felsurranni.

 Ha már sikerült elszakadni a gyönyörű kilátástól, akkor elindulhatunk, méghozzá kb. 300 métert visszafelé a kék háromszög jelzésen, míg becsatlakozunk a kék körútba, de itt BAL kéz felé megyünk északi irányba. A kék körúton szintén 300 métert megyünk (4 perc) és becsatlakozunk a kék kereszttel jelzett útba, itt is BAL kéz felé kell mennünk. Ezen majd úgy másfél kilométert fogunk menni (25 perc) míg elérjük az Országos Kék utat. A hegy északi felén - nem meglepően - sok hó fogadott.

 És ahogy mondtam, elérkezünk az Országos Kék úthoz, itt JOBB kéz felé tartunk és 400 métert teszünk meg rajta, amikor is majd JOBBra lekanyarodunk (egy öreg "jellegzetes" fánál) a kék forrás (kör) jelzés irányába. Itt álljunk meg egy szóra kedves Grétsy tanár úr. Elmondhatom, hogy szinte az egész útvonalat a változatosság jellemzi a sokféle növénytársulás és domborzati formák miatt. Most Piliscsév határáig ismét átadom a "szót" a képeknek:

 Nos, a kék forrás jelzésen tettünk kb. 2 kilométert és elértük Piliscsév határát. Itt egyszerre kiszélesedik a látómező és gyönyörű kép tárul elénk, legalábbis számomra az volt, de beszéljenek ismét a képek:

Itt most szeretnék idézni Piliscsév honlapjáról (http://www.piliscsev.hu/content/községünkről) ...remélem nem veszik rossz néven.

"Kevés környékbeli település büszkélkedhet azzal, hogy földrajzi fekvése olyan kedvező mint a szlovákok lakta Piliscsévé, mert három oldalról hegyek koszorúzzák. Erdeiben csermelyek, romantikus szakadékok, barlangok (Csévi-barlang.) várják a kirándulni vágyó turistákat. Vadon termő gyümölcsök, gyógynövények, gazdag gombalelőhelyek kínálják magukat a barangolást kedvelőknek, jelentős vadállománya miatt pedig a vadászok paradicsoma a környék........" 

Most csak ennyit idézek, bár a java még hátra lenne a település dicséretének. Méltán. Én rögtön beleszerettem. Most csak ennyit idézek, mivel nem titkolt szándékom Piliscsévet egy külön cikkben bemutatnom nem sokára.

Elértünk a Studenka forrás leágazásához. Hogy senkit ne érjen meglepetés, elmondom, hogy vizet - most a nagy hóolvadás után se - nem fogunk találni. Azért azt a pár száz méter utat érdemes megtenni, főleg, ha valaki fedél alatt szeretne táplálkozni. Vagy éppen szalonnát sütni. A forrás mellett látható egy érdekes, már-már mesebeli fa, hosszú karokkal. És nemcsak mesés a formája, de a törzsén azzal a két gömbölyded "kinövéssel", mintha magát az anyaságot szimbolizálná. Nem tudom, hogy a közvetlen alá kihelyezett SzűzAnya kép ezzel van-é összefüggésben?

Lépjünk tovább, mert idő van. A forrástól 2 kilométert megtéve elérünk egy újabb elágazáshoz és a piros háromszöget követve felkaptatunk a Basinára. Érdemes egészen felmenni, ahol már a sárga háromszög is becsatlakozik a piros mellé, és ott lecuccolni, elmondom majd miért.

 Miközben szusszanunk, megvallom, hogy a fenti a képek már másnap készültek.. egyrészt későn indultam, másrészt azok közé az őrült fotósok közé tartozom, akinél megáll az idő, mikor a látottakat lehetőleg (mind) meg akarja örökíteni. Persze a valódi idő nem állt meg, így történt, hogy mire ide felértem az előző nap, körülbelül ezt lehetett látni:

 ...nem mondom, hogy csúnya volt... 

15 perc múlva pedig kb. ennyit lehetett látni az erdőben:

 De térjünk vissza a mostani utunkra, felérkeztünk a csúcsra, lepakoltunk és gyönyörködünk a látványban. Érdemes felfedezni az innen alig 60 méterre levő barlangot, viszont számítani kell rá, hogy NEHÉZ a megközelítése, bárki ne vállalkozzon rá, kis gyermekeket nem vinnék! Nagyjából a Pilisi Kilátások mozgalom bélyegző dobozától kell elindulni lefele, a sziklába rögzített fémcsövek majd mutatják utána az irányt. Let's Go!

 Íme a barlang bejárata, itt is kell egy kicsit traverzálni. Lámpa nem szükséges, kivéve, ha már besötétedett. Másszunk lejjebb.

 Indulhatunk tovább immár a sárga háromszöget követve. Ezen kb. 1,5 kilométert megyünk lefelé, míg elérünk ismét egy kiépített pihenőhelyhez, ide egy fa mögött megbújt lépcsősor vezet, Szontagh Ottó kopjafájával szemben. Mint látjátok, van itt minden, nyomóskút, emlékmű, hinta :) , tűzrakóhely és házikó, ahol van két priccs is.

Utunkat a sárga forrás (kör) jelzésen folytatjuk felfelé, míg 1 kilométert megtéve a sárga (sáv) jelzésbe torkollunk, itt JOBB kéz felé tartunk és követjük a sárgát. Az út innentől fogva könnyű és vidám. A sárgán csak 1,3 kilométert teszünk, ahol az utolsó jelzésváltásunk megtörténik, és onnantól a sárga keresztet követjük végállomásunkig. Ez az útszakasz volt a legsárosabb, hiszen ez egy igen széles erdőgazdasági út, gyakran lazíthatják itt a talajt nagy súlyú gépjárművek. 

Pilisszántó előtt nem sokkal egy régi mészkőbányával találkozunk. Mindig csodálom, hogy egy-egy növény, kisebb-nagyobb fa hol képes életre kelni.

Lassan megérkezünk végállomásunkhoz, viszont érdemes még meglátogatni a Makovecz Imre tervezte Boldogasszony kápolnát, ahonnan pazar kilátásban lehet részünk. Ki van táblázva, könnyen megtaláljuk.

Ha kissé tovább haladunk a kápolna mellett, akkor egy felhagyott bánya peremén találjuk magunkat. Figyelem, mély szakadék tátong lábunk előtt!! Gyerekeket ne engedjetek közelébe!!

Nos, a sárga kereszt jelzésre visszatérve már csak kb. 400 métert kell tennünk, és elérjük a Pilisszentkeresztet Pilisszántóval összekötő országutat. Itt jobbra térünk, és 300 méterrel lejjebb megtaláljuk a buszmegállót. Pilisvörösváron keresztül Budapestre (Árpád híd) tudunk eljutni.

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Én most visszamegyek a hegyre, és onnan küldök egy búcsú felvételt. Viszlát! :)  ... és egy verset, amit a neten találtam, remélem az írója nem bánja, ha itt leli.

M.Szabó Mihály

Télen is érdemes ellátogatni a martonvásári Brunszvik-kastélyhoz. Én is így tettem minap. A Budapesttől mindössze 30 kilométerre fekvő városban hozzávetőlegesen 5672 fő lakik. Ez azt jelenti, hogy négyzetkilométerenként 178,9 embert találunk. Na ez persze nem minden négyzetkilométerre igaz, mert például ugye az emberek jönnek – mennek, de ne is bonyolódjunk ebbe most bele. Annyi biztos, ha megállunk a város közepén, akkor pontosan 121 méterrel vagyunk az innen igen messze lévő tenger(ek) szintje fölött.

Martonvásár – emlékeim szerint – már időszámításunk előtt lakott település volt a Szentlászló-patak mellett két oldalon, szarmaták vagy kelta népek dobálták itt a kavicsot, aztán a rómaiak hódítása után jöttek a honfoglaló magyarok. Arra tisztán emlékszem, hogy a 11. században sűrűn laktuk ezt a helyet. 1268-ban már vásáros helyként említik, és hát mivel a Buda – Fehérvár kereskedelmi út mentén feküdt, ezért a kereskedelem élénkülésével csak tovább bővült. A török ezt a települést sem kímélte, így a 16. század közepére már teljesen elnéptelenedett. Az 1770-es években a Brunszvik család kezére került a terület, de erről később.

Martonvásár közlekedése kimondottan jó. Például itt van ugye a vasút. Kelenföldről 19 perc alatt ideérhetünk vonattal. Na jó, ha nincs éppen késése.

Közút. A települést átszeli a 7-es számú főút, de az M7-es autópálya is a határában fut. Autóbusz forgalma is megemlíthető.

Én vonattal közelítettem meg. Mint az ábrán jól látni, az állomástól 800 métert kell sétálni és közel 8 azaz nyolc méter szintkülönbséget kell leküzdeni!! Nem egyszerű kérem, de meg lehet csinálni.

kép forrása: turistautak.openstreetmap.hu

Nos, lépjünk be a kastély-parkba. Ma nem is közelítjük meg magát a kastélyépületet, csak távolból vetünk rá néhány pillantást. De pár szót azért szólok róla, vagyis nem én, átadom a szót Wikinek:

És most menjünk a tóhoz, aminek a vízét most leeresztették (?), legalábbis többen bementek mellettem a tómederbe és megállapították, hogy a tófenék iszapja van közvetlen a hó alatt. Ekkor én is bemerészkedtem.

A part mentén ott sorakoznak a mocsári ciprusok, jellegzetes légző gyökereikkel:

Hihetetlenül jó ám ilyenkor télen az izzóan vörös színű tűleveleken hasalni!!

Igen sok platánfát is ültettek anno a parkba. Kedvencem.

Gyönyörű...

A mocsári ciprus lehullott tűlevelei pedig távolról vöröslenek a talajon.

Közben észrevétlenül megkerültük a szigetet, mert hogy itt az is van, de hallgassuk:

A Nap is lemegy lassan..

 ..sőt, mindjárt bezár a kert, ideje indulni a kijárat felé. Vagy bejárat felé. Ahogy tetszik.

 És kezdenek lefagyni az ujjaim. Így ezzel a képpel búcsúzik a Füles máááára…

Illetve még néhány hasznos információt leírok a 2019 januári "állapotok" alapján:

Az írásomhoz a következő oldal szolgált forrásul:

https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Brunszvik-kast%C3%A9ly&oldid=20828853

Köszönöm a figyelmet, remélem máskor is találkozunk!

2017 december 10-én elindultam a Mátrába, hogy egy kis friss levegőt szívjak. Induláskor még nem is gondoltam, milyen csodaszép világ vár majd rám odafönt. Emlékeim szerint a hegység lábánál még nem volt nyoma hónak. Viszont ahogy kanyarogtunk föl a Pásztót Mátraszentimrével összekötő úton, egyszerre csak havas lett a táj és naptárba illő kép tárult elénk, az ég kéken szikrázott és a fák minden ágát vastag hó borította. Félreállni nem tudtunk a kanyargó szerpentin úton, mivel magas hótorlasz zárt el minden "kijáratot", így az első lehetőségnél, Mátraszentimrén letettük az autót és innen indultunk útnak. Mátraszentimre egyébként az ország legmagasabban fekvő települése (750-835 m, legmagasabb településrésze Galyatető)

Nos induljunk el együtt a piros turistajelzésen és beszéljenek most a képek:

Utunk elhalad a 944 m magasan levő Piszkés-tetői obszervatórium mellett.

kép: A Piszkés-tetői obszervatórium

És az erdőnek valóban ilyen kék volt a színe! Nyilván az ég harsány kékjét tükrözte vissza, gyönyörű volt:

A piros jelzés még Piszkés-tető alatt találkozik az Országos Kék jelzéssel, egy darabig együtt halad tovább.

kép: Érdekes "összefoglaló" a Kék Túráról

Elérkeztünk a Galya-kilátóhoz, mely a Galya-tető egyik 955 m magas csúcsára épült, így ez az ország egyik legmagasabban álló, kifejezetten e célból épült kilátója. Az épületet néhány éve átalakították (többek közt bivakszállást alakítottak ki benne), 13 méterrel megmagasították, így a most 30 méter magas kilátóból tiszta időben elláthatunk a Mecsekig, vagy akár a Magas-Tátráig. A kilátóba való feljutásért fizetni kell, 2017 december 10-én délelőtt 11.34 perckor 200 Ft-ot kért a forgóvillás automata.

Asztaaaa.... ide tényleg érdemes volt feljönni!!

kép: Az ott lent Mátraalmás

És akkor egy "félpanoráma":

Azt hiszem a többi fent lévő turista nevében mondhatom, hogy nem a látnivalók hiánya, hanem inkább a zimankó,

ami rövidre szabta a fönt töltött időt. Ezek, s egy kis kitérő után a sárga jelzésen haladhattunk visszafelé a térdig érő szűz hóban. Meg kell mondanom, elég fárasztó volt...De a látvány kárpótolt. Ezen a napon annyiféle érdekes, néha sejtelmes fényben úszott az erdő, sajnos a képek nem tudják olyan mértékben visszaadni, de íme:

kép: hideg és meleg

 Mielőtt a sárga jelzésen Mátraszentlászlóra értünk volna, északi irányba kis kitérőt tettünk a kék háromszög jelzésen, hogy meglátogassuk a Vörös-kő kilátót.

kép: Kilátás a Vörös-kő kilátóból

Szentlászlóról a kék + jelzés vitt vissza minket Mátraszentimrére. Ezzel zárom most soraimat, a viszontlátásra!